FŐOLDAL - PÁLYÁZAT - HÍREK/ESEMÉNYEK - TORMAY CÉCILE KÖR - TORMAY ÉV PROGRAMJAI - AZ ÍRÓNŐRŐL - TORMAY CÉCILE MŰVEI - MEGVÁSÁROLHATÓ KIADVÁNYOK

KABAY ZOLTÁN
SZERVEZETT BOSSZÚHADJÁRAT VITTE SÍRBA TORMAY CECILET

Miért küldtek a nagy írónőnek titokzatos ultimátumot és milyen tervszerű rágalomáradatból nőtt ki a híres per?

Most, amikor a Nemzetpolitikai Szolgálat a Nemzeti könyvtár sorozatban „Két forradalom” cím alatt újra kiadta Tormay Cecile Bujdosó könyvének, a magyar ellenforradalom legizgalmasabb naplójának, a Bujdosókönyvnek egyes részleteit, különös érdeklődésre tarthat számot az a tervszerű üldözőhadjárat, amelyet a zsidóság által irányított baloldal indított e könyv miatt a nagy magyar írónő ellen, hiszen ez a gyalázatos eszközöket sem sajnáló hajsza vitte tulajdonképpen sírba Tormay Cecilt:
    Tormay Cecile az ellenforradalmi Magyarország egyik legérdekesebb szellemi tényezője volt. Portréja ott lesz a húszas évek galériájában, élete műve: írásai s az általa életrehívott szervezet termékeny munkája, el nem hallgatható tett a trianoni történelem éveiből.
    Ha nem lett volna a nemzet történeti vágyaink hordozója, ha nem nézte volna le annakidején, szinte egyedül az egész irodalmi életben a zsidó kritika ítéletét, hacsak néha leült volna közéjük, ha tudomásul vette volna irányító szerepüket, a legreklámozottabb író lett volna. Tormay Cecile nem igényelte, hogy őt Ignotusék fölfedezzék, nem érdekelte a kritikai főistenek véleménye, nem sodródott az árral, minden segítség nélkül új utat tört magának az európai kritika s a magyar közönség felé. Az olasz, francia, angol, német kritika sokkal  jobban számontartotta és figyelte minden írását, mint a pesti Körút- vagy a Palermo-kávéház. A Nyugat albínó Hartsertjei ma is csak éppen hogy tudomásul veszik.
    Tormay Cecile nemcsak magának keresett új utat: a Napkelet folyóirat egy egész nemzedék keltető melegágya volt. A legfiatalabb magyar írógárdának hosszú ideig egyetlen tűzhelye volt, a nagyon sajnálatosan megszűntetett, kitűnő folyóirat. Eljön az idő, hogy akik az ő védő tekintélye alatt először adták új út felé ez indításokat, nem fogják megtagadni ezeket a hamu alatt parázsló éveket.
    Könyvein, folyóiratán s a nagy asszonyszervezeten át, rendkívüli hatást gyakorolt a társadalom középrétegére. Ő ébresztette fel és szervezte meg az asszonyok ellenforradalmát. Alapítása, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, 1921-ben 480 vidéki fiókszervezete több mint egymillió tagot számlál!
    Mindezt a vezető szellem tiszta lángja fűti. Tisztelik, rajongva szeretik, az ő mindenekfelett álló tekintélye automatikusan kiirtja a szervezetekben ismerős tünetet: a kicsinyes vetélkedést, irigységet, hiúságot. Egy egészsédes nemzedék épített itt egészséges vezetés alatt. Gömbös Gyula véderőszervezete, a MOVE s az ellenforradalom nagy ifjúsági szervezete, a Turul Szövetség mellett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége volt az ellenforradalom maradandóértékű, életképes társadalmi alakulata.
    Ha az ember látja ezt a munkát s megérzi, hogy a nemzeti önvédelem minden gesztusában legelsősorban a zsidó szellemi és gazdasági túltengés ellen védekezik ez a tömeg, — azonnal érthető lesz: a zsidóság minden eszközt meg fog ragadni a vezető kiütésére.
    Az ellenforradalmi szellem egyik legigazibb önvallomása, a Bujdosó könyv egyszerű naplója kemény és kikezelhetetlen vádirat a zsidóság ellen.
    „Ki hirdeti magát a legnehezebb órában, — írja 1918 október 31-én — Magyarország megmentőjének?... Károlyi Mihály gróf és Schwimmer Róza? Lovászy Márton és Hatvani-Deutsch Lajos báró, Hock János és Kunfi-Kunstätter Zsigmond? Fényes László és Böhm Vilmos, Batthány Tivadar gróf és Bíró-Blau Lajos? Ábrahám Dezső, Csorbai Sándor és Garami-Grünfeld Ernő? Jászi-Jakobovics Oszkár, Szende-Schwartz Pál és Müller Ernőné? Jánosi Zoltán, Purjesz Lajos és Weltner Jakab?”
    „A ferencrendiek temploma alatt a falhoz szorított a tóduló tömeg. Nem bírtam mozdulni. Előttem a tolongáson, mint a vakondok, apró rikkancsok fúrták át magukat. Pajeszes galíciai fiúk, akik ott voltak és mégsem látszottak, akiknek az útját csak a félrehúzódó emberek, vállmozgása jelezte, mint valami felszínen haladó vakondtúrás. A fiúk verseket osztogattak, melyeket a „Népszava” nyomdája nyomtatott. Alázatos, szívós tolakodással osztogatták és a közömböseknek a zsebükbe dugdosták a papírosaikat. Olyan volt a város, mint egy roppant gyomor, amely éveken át bekapott minden galíciai bevándorlót és most émelyeg. Rettentően émelygett. Szíriai arcok és testek, vörös plakátok és vörös kalapácsok forogtak benne. A dob-utcai ghettó nemzetiszínű kokárdát és fehér őszirózsát tűzött a mellére. A kócos görbelábúak nevettek maguk közt: „A Kéri Pál meg a Göndör írták a kinevezéseket a Nemzeti Tanácsban...” Kéri Pál, akit Krammernek hívtak és Göndör Ferenc, akinek Krausz Náthán az igazi neve, két radikális zsurnaliszta, kinevezéseket ír. Heltai... A Hecht Adolf fia, pedig Magyarország fővárosának városparancsnoka.”
    „Károlyi forradalmát majdnem kizárólag zsidók csinálták, — állapítja meg később, — nem titkolják, dicsekszenek vele.”
    Tormay Cecil Bujdosó könyvének külföldön is óriási hatása volt. Az amerikai kiadásnak köszönhető, hogy Károlyit először nem engedték be Amerikába. Ha nincs ez a felvilágosító munka, Károlyi mint „második Kossuth Lajos”, „a demokrácia gondolatának elbukott hőse” csalta volna végig a kontinenst. (Különös tünet; hogy az ellenforradalom politikai vagy naplóirodalma külföldön sokkal nagyobb hatást tett, mint idehaza. A Bujdosó könyv mind a mai napig, mikor a Nemzeti Könyvtár, — sajnos a cím megváltoztatásával — „Két forradalom” — kiadta a munka egy rövidített, de igen sikerült változatát, mindmáig dísz- és emlékkiadásokban bujdosott, lehetőleg igen rossz terjesztésben. Mályusz Elemér kitűnő politikai munkáját, amelyben a vörös emigráció Magyarország elleni működését mutatja meg, döbbenetes bizonyítékok felsorolásával, csak a németek és az — angolok adták ki. Magyarországon 1942-ig nem akadt kiadója: most a közeljövőben a Stádium-vállalat hozza ki politikai könyvei sorában.)

Rejtélyes látogatók

A zsidóság gyűlölete forrt Tormay Cecile ellen. A könyv minden ellenakcióval szemben, hosszú éveken át megőrizte és frissen sugározta magából az ellenforradalom lelkét. Már régen a bethleni aranyközépút és neoliberalizmus uralkodott, már régen lealkudtak a szegedi forradalom minden szándékát és vívmányát, a Bujdosó könyv s az ebben a szellemben épült asszonyszervezet, csökönyösen a „régi alapon” dolgozott.
    Mikor a könyv új kiadásai hosszú évek süllyesztése és könyvkereskedői blokádja után, mégis követelőn időszerű lett és a „szakmában híre ment”, ismeretlen eredetű megbízásból egy fiatal író jelent meg Tormay Cecile lakásán.
    Az írónő türelmesen végighallgatta a kanyargó bevezetést. Néhány perc múlva kiderült a látogatás célja. Az irodalmi baloldalra sodort fiatal magyar író, aki azóta szakított régi környezetével s maga is nehéz éveket élt meg, „a Károlyi-korszak szellemi örököseinek ultimátumát hozta. A fiatal író szégyenkezve adta át az alig burkolt üzenetet, de ő is egy volt azok közül, akiket Tormay Cecile nagy lelke fölmentett, mert szegények és nem bírtak ellenállni a nagy csábításnak, a nagy Háló kifogta őket” — mondja az ügyről Hankiss János, Tormay Cecile kitűnő életrajzírója. Az ultimátum ez volt:
    — Tormay Cecile vonuljon vissza minden közéleti tevékenységtől.
    — Azonnal álljon félre a Napkelet szerkesztésétől.
    — Szüntesse meg írói működését.
    — A Bujdosó könyvet azonnal vonja ki a forgalomból.
    — Ha ellenáll, eltiporják.

    Tormay csöndesen elbocsátotta a fiatalembert és most már sürgette a kiadónál a Bujdosó könyv új kiadását. A könyv egy hónap múlva újra megjelent.

Az alvilági sajtóhadjárat egy pör körül!

Nem telt bele két hét, itt-ott hírrakéták röppentek fel, ismeretlen helyekről különös híreket kezdtek terjeszteni. Rövid időn belül megindult a nyílt támadás. Az akkor még teli virágzásban lévő liberális sajtó, oldalas cikkekben foglakozott Zichy Rafael gróf válási terveivel. Még ekkor nem került a hasábokra az írónő neve.
    Hatalmas technikával, pontos időzítéssel dolgoztak: mikor már eléggé reflektorfényben állt az addig jóformán ismeretlen személyiség, a gróf — akkor állították át az ügyet a tulajdonképpeni útra, az egyetlen cél felé: támadásba Tormay Cecile ellen. Az alvilági sajtóhadjárat még csak erősödött egyes gyanúsítással, mikor Tormay Cecile önvédelemből természetesen megindította a becsületrablók ellen a pört. A bírói ítélet, hosszú hónapok kegyetlen és idegekremenő tárgyalási napjai után, elégtételt adott ugyan Tormay Cecile-nek, de a lefizetett hamis tanúk újabb, és újabb „vallomásai” addig, míg a bíróság nem szakította szét a burkot, súlyos lelki válságba kergették az írónőt. Az infernális per izgalmai teljesen aláásták egészségét, szívburok-gyulladást kapott, ebbe is halt bele. A zsidóságnak sikerült Tormay Cecilet eltipornia.

A bíró: „Soha tisztább lelket elvetemültebb módon nem rágalmaztak meg!”

A grófot és megfizetett „tanúit” a bíróság elítélte. A hírhedt pör elhullámzott. 1926 január 6-án, mikor az egész ország ünnepli, ezeknek a gyilkosan nehéz napoknak hatása alatt áll még: „A francia forradalmi törvényszék vádlottaihoz nem volt olyan durva, mint amilyen durvák voltak hozzám rágalmazóim” — írja egy levelében. S egy másikban s így válaszol: „Fogadja hát kérem, így írott betűkben hálámat velemérzéséért, melyet a független magyar bíróság igazságosztó órájában elküldött hozzám. Míg elérkeztem ahhoz, a számomra sorsdöntő órához, hosszú, keserves utat jártam meg, a megrágalmaztatás olyan példátlan útját, amilyenben nem volt része sem a francia forradalom, sem a proletárdiktatúrák vésztörvényszékei elé hurcolt asszonyi életeknek.
    Valami történik a mi szegény, csonka országunkban és én borzadva látom, milyen kevesen látják ezt. Az én tragédiám, mely csak egy elszigeteltnek látszó sorstragédia, az időknek jeladása.
    Bár megválthatná szenvedésem azokat, akik utánam következnek a vörös becsületrombolók kaszálása alá.
    Oda túl, most másodszor akartak végezni velem, de Kun Béla proletárdiktatúrája szebb halált szánt nekem, mint a grófi lárva mögött most felvonult elvtársak hada.
    A kivégzés azonban elmaradt. A független Magyar Bíróság ítéletében, csakugyan Isten és az Ember ítélt és kimondhatom a hozzám küldött száz és száz levél és távirat alapján: a bírói ítélet szavára fellélegzett és felujjongott az ország legjobb és legtisztább lelkeinek igazságba vetett szent hite.”
    Az igazságszolgáltatás megvolt, a rágalomhadjárat a zsidó sajtó hasábjain a Múzeum hírlaptárában porosodik — de a szív elkopott ebben a hajszában, az ártatlanságot nehezebb bizonyítani, mint a koholt vádat.
    Temetésén a Kúria egyik híres, nagy bírája így emlékezett róla: „Évekké ezelőtt megbántották a nyilvánosság előtt. Ismerem az ügy összes adatait és mondhatom: soha tisztább lelket elvetemültebb módon nem rágalmaztak meg.” Herczeg Ferenc írja ezt le.
    A temető hallgat már, a tanulságot levonta-e azonban a magyar szellemi élet, melynek egyes csapatai még mindig erőszakolják a zsidósággal való együttmenetelést? Akik folyóiratokat teremtenek és tartanak fenn, hogy egy gyékényre rakhassák a zsidó és magyar szellemi terméket.
    A Nyugat és gárdája Tormay Cecile-ről kénytelen-kelletlen mindig megállapította, hogy tehetséges, de mindig hozzátették: „Kár, hogy a politika mezejére lépett.” A tehetséges írót azzal verték agyon, hogy nacionalista szellemben mert írni.
    Tormay Cecile ennek az áldozatnak szimbóluma.
    Azt a Tormay Cecilet, akinek szalonjában Apponyi Alberttől Gömbös Gyuláig egymás kezébe adták a 20-as évek elején a kilincset a konstruktív politikusok, mert bensőségesen gondolkodó a magyar sors problémáit ismerő lélek volt, a per mocskos hullámainak hatása alatt mindenki magára hagyta, Egyedül maradt.
    A „keresztény konszolidáció” ideje alatt történt ez. Elvérzett egy zsidó maffiával szemben.

(Egyedül vagyunk, 17. szám; 1942.)

[email protected]

FŐOLDAL - PÁLYÁZAT - HÍREK/ESEMÉNYEK - TORMAY CÉCILE KÖR - TORMAY ÉV PROGRAMJAI - AZ ÍRÓNŐRŐL - TORMAY CÉCILE MŰVEI - MEGVÁSÁROLHATÓ KIADVÁNYOK